Még eddig sohasem hallottam erről az ételről, pedig nagyon finom, és a története is érdekes. A Reformátusok Lapjában mutatták be az Emődi Gyülekezetet, és ott olvastam róla. Bemásolom ide az ismertetést:
"Az emődi szőlőhegy egy részét Tehéntánc-dűlőnek hívják. Úgy tartja a mondás, hogy a szőlősgazdák oda hordták ki a présanyagot. A törköly megerjedt, az ott legelő tehenek pedig ettek belőle, majd mámorukban tántorogtak tőle: táncra perdültek. Az esetről ételt is elneveztek az 1960-as években, az emődi Tehéntánc szeletet."
Persze az emődi gyülekezet esetében nem ez a legfontosabb, hanem például az, hogy onnan közvetítették nagypénteken az istentiszteletet a Kossuth Rádióban. Elöregedő közösség, de nem adják fel. Napközis táborokat szerveznek, és a lelkigondozással is sokakat idevonzanak. Kell a megnyugvás, a békesség az embereknek, amit a családi körön kívül az egyházban találnak meg.
Nem tudom, hogy hányan szokták elkészíteni ezt a finom falatot Emődön mostanában, de nálunk biztos, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom. Nagyon ízlett mindannyiunknak.
Keresgettem receptet hozzá, és ebből okosodtam:
Hozzávalók egy személyre:
12 dkg (egy nagy szelet) sertéskaraj
5 dkg füstölt sajt (Karaván)
5 dkg füstölt szalonna
a panírhoz liszt, tojás, zsemlemorzsa
Elkészítés: A húst kiklopfoljuk, a szalonnát és a sajtot vékony csíkokra vágjuk. A hentes egy vastag szeletet vágott, bevágta majdnem ketté, vagyis kinyitotta. Ezt nagyon enyhén besózzuk, egyik oldalára ráhalmozzuk a sajtot és a szalonnát (én kicsit kevesebbet használtam fel), majd a másik felét ráhajtjuk, és bepanírozzuk a szokott módon. Közepes hőmérsékletű bő, forró olajban kisütjük. Sült krumplival, savanyúsággal kínáljuk. -Miért kell templomba menni, ha Isten mindenütt jelen van?